Csak egyszer énekeltek
az angyalok ezen a Földön,
Mikor a Gyermek
eljött, hogy minden űrt betöltsön
Isten s ember között.
Amikor földi testbe öltözött,
hogy hordja ami fáj,
és meggyógyítson, hogy ne fájjon:
hogy pásztor és király
alázattal elébe álljon:
és békesség legyen
harctereken, sebzett szívekben:
hogy az egész világ
örülni és szeretni kezdjen…
Dicsőség a magasságos
mennyekben az Istennek,
és a földön békesség,
ész az emberekhez jóakarat!”
Dallamai az égnek
mint tárt karok elénk siettek.
Kétezer éves ének:
ma sem tud nála senki szebbet.

Harangi László:

Kis Jézusom

Kis Jézusom, add meg nekem,
Hogy két sóvárgó bús szemem
Ködön, homályon általszálljon:
Add meg nekem, hogy Rád találjon!

Látod, a sok év után
Távol csillagod oly halovány.
A testem gyenge, ha kész is a lélek,
Csak messziről hangzik az angyali ének.

Pedig úgy vágyom már lenni Veled,
Csókolni áldott kis kezedet.
Sárba, hidegbe úgy reszket a lélek,
Meglelni, oh Jézusom, hol lehet Téged?

Szent mosolyodat kire hagytad?
Szemd isteni báját – mondd – kinek adtad?
Meleg, puha lelked tiszta havát,
Szent kicsi ajkad bölcs égi szavát?